Jásdi István csopaki borász igyekszik megválaszolni a kérdést, amit magyar borszakos hallgatók tettek fel neki.

Nem laikusok, a Borteraszra látogató borászszakos hallgatók tették fel a minap a címben szereplő kérdést. Mielőtt a tulajdonképpeni kóstolóra rátértünk volna. Rögtön tisztáztuk, hogy harmincuk közül ketten-hárman jártak valaha borkóstolón és a társaság fele elvétve sem iszik bort. Meghökkentő volt a különbség a nem is olyan régen itt járt francia vendéglátóipari főiskolások vagy a kremsi (Ausztria) borászati középiskolások érdeklődése és a magyar fiatalok érdektelensége között. Igaz, a francia fiatalok közül a muszlim vallásúak tanári engedéllyel kint dohányoztak, de a többiek, akárcsak az osztrákok, pontosan tudták, hogy milyen értékeket keressenek a borban.

Tudták, hogy nem a koncentráció, hanem a karakter és a harmónia a fontos. Választékosan tudtak beszélni egy-egy tételről, amikor tanáraik felszólították őket. A magyar egyetemi kóstoló végére azért örömmel hallottuk, hogy öten-hatan arról beszélgettek, hogy máskor szabad idejükben is elmennek együtt, hogy megismerkedjenek egy-egy borászattal vagy borvidékkel. Megkétszereződött közöttük a bor iránti érdeklődés.

Az utolsó eszköz

Tanulmányok számolnak be arról, hogyan feleződött meg pár évtized alatt az egy főre eső borfogyasztás. Bölcs szakértők elemzik a lehetséges kiutakat: alkoholmentes borokban, bubis italokban, borkoktélokban vélik megtalálni a megoldást. Miközben egyre könnyebben étkezünk, még mindig csodálkozunk, hogy miért nem fogynak az akármennyire nagyszerű édes borok vagy a testes vörös és alkoholos fehér tételek. Szóban ugyan minden szakértő ellene van a termőhelyi karakterre ráülő botritiszes, alkoholos szárazboroknak, valójában nem ismerik fel őket, amikor eléjük kerülnek.

A bor nem alkohol. Intellektuális kalandozás termőhelyek, évjáratok és termelői elképzelések között.  Kisebb, nem meghatározó része az alkohol. A bor - nyilván mértékkel - talán az utolsó eszköz, ami képes összehozni embereket politikai, eszmei beállítottságtól függetlenül. Jó beszélgetések és barátságok katalizátora. Túlpörgő energiaitalos, drogos világunkban képes lelassítani bennünket annyira, hogy tudjunk figyelni a soha nem tolakodó részletekre, a minket körülvevő természetre és egymásra.

Erről kellene beszélgetnünk, ha azt kérdezik tőlünk, mi jó a borban.

Szerző: Jásdi István
Címlapfotó: Jásdi István

A vince.hu örömmel fogadja az italkultúra és a gasztronómia aktuális trendjeivel, jelenségeivel kapcsolatban megfogalmazott véleményeket. A vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ám fontosnak tartjuk a szakmai párbeszéd támogatását. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beérkezett írásokat szerkessze, azok tartalmának és mondanivalójának megőrzése mellett.