A sziget mai formája a Kr. e. 1600-as években bekövetkezett irdatlan erejű vulkanikus robbanás maradványaként alakult ki. A kitöréssel járó szökőár Krétát is elmosta, és vele együtt a minószi civilizáció is véget ért, sőt a bibliai hetedik, nyolcadik és kilencedik csapást is a santorini vulkánkitörés „számlájára írták", hiszen a vulkáni hamu előbb sötétséget és hideget, majd hatalmas viharokat okozhatott.

Borok

A nyár itt meleg és száraz, a tél enyhe és kevés a csapadék, ami heves esők formájában esik. Nyaranta az egyetlen, ami némi nedvességet biztosít, az a köd, amely a kalderából minden reggel felszáll, valamennyire fenntartva ezzel a sziget mezőgazdaságát. A talaj vulkanikus, filoxéramentes; sok tőke még vadalanyról nő és van, amelyik a 400 (!!) éves kort is eléri.

Santorini az egyik legszürreálisabb terroir, mert a szél extrém erős, és tradicionálisan a legtöbb helyen a tőkék kosár formájúra vannak iskolázva, hogy a növény megvédje fürtjeit a napégéstől és a széltől. Az újabb telepítések, melyek szélárnyékot élveznek, már kordonos támrendszerrel operálnak, sikerrel. A sziget 1200 ha szőlőterületén 80%-ban fehér szőlő terem. A modern idők nagyon kegyesek voltak eddig Santorini szőlészetéhez. 2005 óta a sziget Görögország modern borstílusának „világbajnoka" lett, legalábbis a megjelenése, az ismertsége, a médiaszereplése és az árkategóriája alapján.

A legfontosabb szőlők az assyrtiko, az athiri és az aidani, melyek minerális, jó savszerkezetű, középmagas alkohollal, olajosabb textúrával bíró száraz fehérborokat adnak. Egy különleges, általában mélyebb tónusú bort is találunk itt, a Nychterit, amely egy kései szüretelésű és rövid ideig héjon tartott, aztán 3 hónapig félig töltött használt tölgyfa hordóban érett, 16%-os alkohollal kierjedt, magasan koncentrált tétel. A sziget büszkesége a Vinsanto (Vino Santorini) amely nem azonos az olasz Vin Santóval. A bort főleg szárított fürtű assyrtiko, athiri, aidani szőlőkből, hosszú tölgyfa hordós érleléssel (20–25 év is lehet) készítik, és igen drágán adják. A bor édes, borostyánsárga, sós-ásványos, magas savval, citrus, dió, mazsola, füge, méz és tea ízeivel, hosszú lecsengésével örvendeztet meg minket. Kevésbé édes alternatívaként a jóval fiatalabb és könnyebb testű Mezzót érdemes kiemelni.

Kék szőlő nincs az engedélyezett fajták között, de tájborként a korai érésű mavrotraganóból készítenek tradicionálisan édes és újabban száraz borokat is.

Gasztronómia

Gasztronómia tekintetében klasszikus a felhozatal: friss halakkal és tenger gyümölcseivel találkozhatunk itt, de a fűszerezés közel-keleti jellegű, ami még izgalmasabbá teszi az ételeket. Legfontosabbak: a bárány mentás joghurttal, muszaka, töltött szőlőlevél (dolmades), valamint a helyben termesztett zöldségek és gyümölcsök – ezek a tápanyagban gazdag vulkanikus talajnak köszönhetően rendkívül zamatosak. A sziget specialitása közé tartozik a világhírű, napon szárított cseresznyeparadicsom, a fava bab, a kapribogyó és a fehér padlizsán.

Az írás a Vince Magazin 2021/3 márciusi lapszámában jelent meg.

Szerző: Orodány György
Címlapfotó: Heidi Kaden / Unsplash