Újra egyre népszerűbb a sütemény, aminél ügyes trükk segítségével 200 évig nem derült ki, mit rejt a belseje.
Újra egyre népszerűbb a sütemény, aminél ügyes trükk segítségével 200 évig nem derült ki, mit rejt a belseje.
Az olasz az egyik legnépszerűbb és legnagyobb hagyományokra épülő konyha a világon. A történelem viharai az édességek kialakulására is hatással voltak az Apennini-félszigeten. Érdekes utat járt például egy zsidó eredetű torta, ami „tiltott gyümölcsből” vált ikonikus süteménnyé.
A római zsidó diaszpóra autentikus fogásai, ételei szerves részét képezik a római konyha történetének. A sor elejére kívánkozik a Crostata di ricotta e visciole, azaz a meggyes-ricottás torta, ami jóval több, mint egy egyszerű házi sütemény, a zsidó közösség összetartását is szimbolizálja egyben.
A római zsidó gettót 1555-ben hozták létre IV. Pál pápa rendelete nyomán. A zsidókat arra kényszerítették, hogy fizessék egy négy háztömb köré épített fal építését, ami Róma egyetlen olyan területét jelölte ki, ahol törvényesen élhettek. Este, a kijárási tilalom érvénybe lépése előtt vissza kellett térniük a falak közé, ezután a kapukat bezárták. Még a gettóban sem lehetett saját tulajdonuk, illetve számos munkától szintén el voltak tiltva.
Mit rejt a sütemény belseje?
Tiltottnak számított a sajtkészítés és maga a sajt- és tejárusítás. Ez és az ehhez hasonló korlátozások azonban csak erősítették a zsidó közösség identitását, kreativitását és kialakult idővel egy összetéveszthetetlen konyha, aminek jeles képviselője a Crostata di ricotta e visciole.
Maga a torta dupla rétegű édes tésztából készült, édesített ricottasajtot és a helyi vadfajtából főzött meggylekvárt tartalmazott. A tésztát addig sütötték, amíg a teteje aranyszínű nem lett. A végeredmény: tökéletes egyensúlyú torta omlós tésztával, krémes ricottával és enyhén savanykás meggyel.
A ricotta ugyebár tejkészítmény, elvileg tehát nem lett volna helye a római zsidók édességében. A csavar ott volt az egészben, hogy – ellentétben az olasz sütemények többségével – itt a töltelék „be volt zárva” a tésztába. Nem látszódott kívülről, így szabadon folyhatott fogyasztása, de még az árusítása is. Sikerült tehát kijátszani a pápát. A csel egészen 1775-ig működött, akkor egy zsidóknak szóló pápai ediktum (immár VI. Piustól) a következő szavakkal leplezte le hivatalosan is: „A torta célja a sajt és a tejtermékek árusításának abszurd tilalmának megkerülése volt.”
Hozzátartozik azonban a süteményt és a sztorit bemutató BBC írása szerint is az egészhez, hogy egyesek cáfolják ennek a történetnek a teljes igazságtartalmát. Az a római családi cukrászda (Pasticceria Boccione),ahol napjainkban egyedüliként készítik eredeti recept alapján a szóban forgó édességet, állítja, a recept az 20. századi találmányuk. Hogy mi is a valóság, talán már sosem fog kiderülni. Egy azonban bizonyos: a Crostata di ricotta e visciole tényleg nagyon finom, érdemes elzarándokolni érte akár Olaszországig.
Szerző: Bódy Kolos
Címlapfotó: Sorin Gheorghita / Unsplash
