Régen szinte vallásosan ették, ma újra népszerűbb, mint valaha, mi az?
május 07., 2023 – Falatok – kalmar.borbala
A Sugo Marinetti ma népszerű tésztaétel Olaszország szerte, pedig névadója egykor be akarta tiltatni a tésztaevést egész Olaszországban.
Az 1930-as években abszurd gasztronómiai vallásnak tekintették és mozgalom indult a visszaszorítására. Végül az íze győzött.
Mi legyen a vacsora? E kérdést hetente többször tesszük fel és tanácstalanságunkban a legegyszerűbb az olasz konyhához nyúlni. Egyszerű, minden szezonhoz alkalmazkodó alapanyag kínálat, csábító tésztaformák. Elegendő csupán néhány hozzávaló, mégis változatos étkezéseket lehet varázsolni estéről estére az asztalra. Bár divat üldözni a glutént, a kovászreneszánsznak köszönhetően a népszerűtlenségi indexe csökkenni látszik, a tészták pedig verhetetlenek, ha gyors vacsoráról van szó. Még az is, aki nem tud olaszul, tisztában van vele, hogy a tészta az olasz nyelvben pasta. Elképzelhetetlennek tűnik tehát, hogy a talján konyha tészta nélkül létezzen. Pedig, mint az az atlasobscura.com történeti áttekintéséből kiderül, nem volt ez mindig így. És nem is kell 100 évnél messzebb visszamenni az időben.
A La Cucina Italiana máig népszerű olasz gasztromagazin. Az 1930-as lapszámban egy bizonyos Marinetti itt jelentette meg a Futurisa főzőtudomány manifesztumát. Ebben a tésztaevést egy abszurd olasz gasztronómiai vallásnak kiáltotta ki, és felszólította a nép egyszerű gyermekeit, hogy ezentúl mellőzzék mindennapjaikból. Az esszé egyike volt a 20. század elején népszerű fasiszta kiáltványoknak, amik az eddigi értékeket semmissé szerették volna kiáltani. Marinetti 1909-ben alapította meg a futurista mozgalmat, és Olaszország tradícióit nevezte meg az ország hanyatlásának fő alapköveiként. A futuristák felkarolták a technológiát, a háborút és a férfiasságot dicsőítették, miközben megvetették a múzeumokat, a könyvtárakat és sok más, régóta őrzött olasz kincset - köztük a tésztát.
"A tészta nem tesz jót az olaszoknak" - írta Marinetti kiáltványában, idézve egy "nagyon intelligens nápolyi professzort". Utóbbi szerint a tészta rendellenességeket okoz a hasnyálmirigyben és a májban, ami "lustasághoz, pesszimizmushoz, nosztalgikus tétlenséghez és semlegességhez" vezet. Most a kedves olvasó talán magában mosolyog, pedig Marinetti nem volt egyedül akkoriban a gondolataival, sőt. Számos értelmiségi csatlakozott a manifesztumhoz, Genovában pedig megalakult a PIPA, ami egy tésztaellenes érdekvédelmi csoport volt.
Minden jó, ha a vége jó: szárnyal az olasz tészta
Marinetti tésztaellenes kampányának lehetett egy másik ihletője is. Benito Mussolini miniszterelnök és fasiszta diktátor szintén éppen azon fáradozott, hogy meggyőzze az olaszokat, hogy hagyják el a tésztát a rizs javára. Le akarta szoktatni Olaszországot a külföldi búzaimportról, miután az egyre nehézkesebbé vált a nemzetközi szankciók és a szenvedő hazai gazdaság közepette. A rizs jól termett Észak-Olaszországban, ezért Mussolini ingyenes rizsmintákat küldött az egész országba, és rizspárti propagandával bombázta az olaszokat.
A La Cucina Italiana 1931-ben szószversenyt hirdetett, ahol a zsűriben foglalt helyet maga Marinetti is. Azt talán mondani sem szükséges, hogy a nevezett szószokat nem volt hajlandó tésztával megkóstolni, hanem köretnek rizst követelt. Bár a verseny több ezer nevezőt vonzott, Marinetti és a többi zsűritag előre látható győztest választott: Amedeo Pettinit, aki egykori királyi séfként, vezető ételkritikusként és a La Cucina szerkesztőjeként dolgozott. Pettini egy paradicsomból, szardellából, párolt articsókából, sonkából és apróra vágott pisztáciából álló mártást mutatott be, amit némileg meglepő módon "Marinetti-mártásnak" nevezett el. Ma ez fricskának tűnhet, de akkoriban divat volt Olaszországban híres emberek után elnevezni az ételeket.
Mussolini és Marinetti is meghalt a 40-es években, a háború végeztével pedig fellendült az olasz gazdaság. A tésztaevés ezután jobban szárnyalt, mint addig valaha.
